Amikor életemben először álltam a matracra, nem tudtam, hogy a jóga az életem részévé válik majd, csak éreztem, hogy valami vonz benne. Sok évvel később, az oktatóképzésen jöttem rá, hogy végig az egyensúlyt kerestem, egy kapaszkodót, ami segít egyenesbe hozni, ha kibillentem. Az életemben és a gyakorlásomban is az egyensúlyra törekszem: próbálom megteremteni a harmóniát a kifelé és befelé figyelés, az aktív cselekvés és passzív elfogadás, a férfi (Nap) és női (Hold) energiák között. Természetemnél fogva inkább a szélsőségeket kedvelem, nem a középutat; legszívesebben egy dinamikus gyakorlást befelé fordulással és hosszú, jóleső relaxációval zárok le. És közben azt is egyre jobban megértem, hogy a jóga egyszerre cél és eszköz – nem a végállomás a fontos, hanem az oda vezető út.